Tarr Béla második nagyjátékfilmje ugyanolyan reménytelen képet tár elénk a társadalom peremén tengődők életlehetőségeiről, mint a debütálást jelentő Családi tűzfészek. András (Szabó András) állami gondozásban nőtt fel, kivételes zenei tehetségű, érzékeny fiatal, akinek azonban nincs esélye a megkapaszkodásra. Egyik napról a másikra él, munkahelyről munkahelyre, kocsmáról kocsmára, szállásról szállásra sodródik. Tarr Béla dokumentarista korszakának meghatározó darabja szociografikus pontosságú és létfilozófiai mélységű egyszerre. Béla Tarr’s second feature film projects exactly the same hopeless image of the life opportunities of those teetering on the fringes of society as his debut work Family Nest. András (András Szabó) grew up in state care. This sensitive young man with an outstanding musical gift has no chance of clinging on. He lives from hand to mouth, from one job to the other, from pub to pub, one bedsit to the next. This defining work of Béla Tarr’s documentary period is both sociographically accurate and profound in its existential philosophy.